100 évnél tovább élhetünk - a titok nyitja az antioxidáns

100 évnél tovább élhetünk - a titok nyitja az antioxidáns

Forrás: híradó.hu

2007. szeptember 24.

Kutatóknak sikerült 20 százalékkal megnövelniük laboratóriumi egerek élettartamét egy olyan technikával, mely a szervezet természetes antioxidánsait erősíti. Ha hasonló eredményeket érnek el az embernél is, az azt jelentené, hogy az átlag élettartam a jelenlegi 75 évről 100 évre vagy még többre növelhető. Az adatok első alaklommal mutatják be mennyire fontos szerepük van a szabad gyököknek az öregedésben. A szabad gyökök elektromosan töltött, igen reaktív anyagok, melyek a biológiai metabolizmus melléktermékeiként keletkeznek. A gyököket az orvosok szívbetegségekhez, rákhoz, és egyéb, az öregedéssel járó betegségekhez kötik. Az egereket a kísérlet során genetikailag úgy módosították, hogy nagy mennyiségben termeljenek a kataláz nevű emberi enzimből, mely elpusztítja a kémiai hidrogén-peroxidot, amely a szervezetben a szabad gyökök igen gazdag forrása. A tanulmány során a kutatók megfigyelték, hogy az egerek átlagosan 5 és fél hónappal tovább éltek, mint normál körülmények között. Emellett kiderült, hogy a legtovább élő rágcsálók azon állatok voltak, melyek kataláz enzim szintje a legmagasabb volt a sejt apró erőművében, a mitorokondriumban, mely a szabad gyökök egyik tárháza. Peter Rabinovics professzor szerint az eredmények alátámasztják azon elméletet, miszerint a mitokondrium az egyik kulcsfaktora az öregedő folyamatnak. Ez a tanulmány pedig kimutatja, hogy a szabad gyökök jelentősége az öregedés folyamatában óriási. Bár nem lenne lehetséges ugyanilyen genetikai módosítást végrehajtani az emberen, az egértanulmány segített a kutatóknak azonosítani azon kémiai reakciókat a szervezetben, melyek védelmet nyújtanak a szabad gyökök ellen. Ezzel új öregedésgátló gyógyszerek kifejlesztése válik lehetővé.

Funkcionális élelmiszerek, természetes antioxidánsok szerepe az egészségmegőrzésben

Funkcionális élelmiszerek, természetes antioxidánsok szerepe az egészségmegőrzésben

Biró György

A reaktív oxigén species és az ember

Az élőlények energiatermelő folyamataiban túlnyomórészt oxidatív folyamatok szerepelnek. Így van ez az embernél is. A tápanyagok elégetésénél, oxidációjánál, az eukaryota sejtek organellumaiban, szervecskéiben, a peroxiszomában, alapvetően háromféle típusú enzim működik. Az egyik csoportot az oxidázok képezik, amelyek hidrogént visznek át valamely redukált szubsztrátumról (R.H₂) a molekuláris oxigénre. A folyamat eredményeként oxidált szubsztrátum (R) és hidrogénperoxid keletkezik. A peroxidáz típusú reakciókban a H₂O₂ más molekulák (R’H₂) oxidatív lebontásánál használódik fel, a folyamat végén R’ és H₂O jelenik meg. A kataláz a hidrogénperoxidot, amely károsítaná a sejtek működését, vízre és molekuláris oxigénre bontja (Rehner, Daniel, 1999). Ezek a rendkívül leegyszerűsített formában, de a lényeget nem elfedő módon bemutatott biológiai folyamatok jelzik azt, hogy a szervezetben természetes körülmények között is keletkeznek erőteljes oxidatív tulajdonsággal rendelkező vegyületek (mint például a hidrogénperoxid), amelyeket reaktív oxigén fajtának, speciesnek (ROS) szokás nevezni (endogén oxidatív stressz). Normál körülmények között a szervezetben keletkező ROS fő forrása a mitokondriális és mikroszomális elektron-transzport láncokból, a fagocita sejtekből és enzimrendszerekből (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát oxidáz, xantin oxidáz, monoamin oxidáz, peroxiszomális citokróm P-450 oxidáz) kifolyó elektron-áramlás. Bizonyos mennyiségű ROS szükséges a normális sejtműködés szabályozásához, a sejten belüli jelzések továbbításához, a sejtek szaporodásához, a védekezést szolgáló gyulladásos folyamatokhoz és az apoptózishoz, a programozott sejtpusztuláshoz. A sejtek redox állapota a ROS és az ezeket lebontó enzimek, illetve thiol pufferek egyensúlyának következménye (Lachance et al. 2001). Az anyagcsere-folyamatok során sokféle ROS keletkezik. Az élő szervezetben jellemzően előfordulnak szabadgyökök (olyan kémiai speciesek, amelyek önállóan létezhetnek, bár egy- vagy több páratlan, szabad elektronjuk van) és nem-gyökös speciesek (Langseth, 1995, Arouma, 1999; 1. táblázat).

1. táblázat

Az élő szervezetben található néhány fontos reaktív oxigén species (ROS)

Szabadgyökök

Hidroxilgyök OH*

Szuperoxidgyök O₂ ^–*

Nitrogénoxid-gyök NO*

Lipidperoxil-gyök LOO*

L = lipid

Nem gyökök

Hidrogén-hiperoxid H₂O₂

Szinglet oxigén ¹O₂ (¹Dg)

Hipoklórossav HOCl

Ózon O₃

A szabadgyökök képződhetnek enzimatikus hatás következtében (oxidázok, reduktázok tevékenységének eredményeként), vagy nem enzimatikus úton, rendszerint vas közreműködésével. A ROS és speciálisan a szabadgyökök képződését az életmóddal összefüggő és környezeti tényezők is elősegíthetik (exogén oxidatív stressz). Ilyen faktor a dohányzás, a kimerítő tréning, a táplálkozásban az aránytalanul sok, többszörösen telítetlen zsírsav, éspedig az n-6 család tagjai. A környezetben megjelenő levegőszennyező anyagok (pl. ózon, nitrogéndioxid), a radioaktív sugárzás, az ibolyántúli sugárzás, az oxido-redukciós jelenségeket befolyásoló fémionok (pl. a vas) ugyancsak megkönnyítik a szabadgyökök keletkezését. Hasonló következménnyel jár egyes gyógyszerek szedése, vagy a különböző gyulladásos folyamatok. A fokozott mennyiségben termelődő szabadgyököket a közömbösítő mechanizmusok már nem képesek hatástalanítani, ezért azok károsítják a sejteket, és ílymódon számos betegség kockázatát növelik, egyebek között a szív- és érrendszeri betegségekét, a rosszindulatú daganatokét, a légúti kórképekét (Taylor, Hobbs 2001; Langseth, 1995). A kissé részletesebb tájékozódás érdekében érdemes áttekinteni a ROS károsító következményeivel kapcsolatba hozható legfontosabb kórképeket (Lachance et al., 2001, 1. ábra):

Idegrendszeri betegségek: Parkinson-kór, Huntington-chorea, amyotrophiás lateralsclerosis, Alzheimer-kór, sclerosis multiplex, progressziv szupranukleáris hűdés, demencia.

Tüdőbetegségek: bronchialis asztma, idült respiratorikus distress, cisztás fibrózis, tüdőgyulladás, idiopátiás tüdőfibrózis, idült obstruktív tüdőbetegségek.

Autoimmun betegségek: rheumatoid arthritis, immun-komplex közvetítette érgyulladás, gyulladásos vastagbél betegség, autoimmun nephrosis szindróma.

Szembetegségek: korfüggő sárgafolt degeneráció, retinopathia, koraszülöttek retinopathiája, sárgafolt ödéma.

1. ábra

A szabadgyökök keletkezése és következményeik

A ROS, illetve a szabadgyökök károsítják a fehérjéket, ennek következtében megnő a fehérjék anyagforgalma (turnover), csökken az enzimaktivitás a fehérjekomponens sérülése miatt, a sejtmembrán működésében ugyancsak defektus jelentkezik, amelyet még erősít a sejthártya lényegi alkotóinak, a lipideknek az oxidációja. Mindez a sejtműködés zavarához vezet. Az oxidáció érinti a kis-sűrűségű lipoproteinhez (low-density lipoprotein, LDL) kötött lipideket is. A ma általánosan elfogadott vélemény szerint az oxidált LDL-koleszterinnek döntő szerepe van az érelmeszesedés (atherosclerosis) kialakulásában. A lipid-oxidáció másodlagos termékei (aldehidek) károsítják a sejtek öröklési anyagát hordozó DNS-t (dezoxiribonukleinsavat), ami mutációkhoz vezethet, és végeredményben szintén a sejtműködést károsítja. Az aldehidek befolyásolják a szénhidrátokat is, amelynek következménye a sejtreceptorok változása (a specifikus receptorok felhasználásával kapcsolódnak a sejtekhez a működésüket reguláló anyagok), valamint az izületek „kenését” szolgáló synoviális folyadék viszkozitásának csökkenése, ami az izületi felületek gyors kopását, elhasználódását eredményezi. Az oxidatív hatások következtében gyorsulnak az öregedési folyamatok, hiszen ezek jelentős mértékben involválják az előbbi jelenségeket (László, Falus, 2002), de – oxidatív stressztől mentes körülmények között – sokkal lassabban zajlanak le.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezekkel, a normál élettani funkciókat károsító, behatásokkal szemben a szervezetnek kellően hatékony védekező, közömbösítő mechanizmussal kell rendelkeznie, amely meglehetősen bonyolult, összetett struktúra. Biológiai rendszerek az oxidatív tényezőket többféle antioxidatív mechanizmus útján tartják ellenőrzésük alatt, visszaszorítják az oxidatív katalizátorok és szabadgyökök reaktivitását. A szisztéma működésének alapjait, egyik változatának lényegét a 2. ábrán bemutatott vázlat világítja meg (Biesalski, Grimm, 2002). A szervezetben szokásosan keletkező, vagy esetleg az említett egyéb tényezők által provokált szuperoxid-gyököt az egyik lehetőségként szuperoxid-dizmutáz hidrogénperoxiddá alakítja, amelyet a kataláz vízre és oxigénre bont. A másik útnál a glutathion-peroxidáz vízzé alakítja a hidrogénperoxidot, úgy, hogy egyidejűleg a redukált formájú glutathiont (GSH) oxidálja (GSSG). Ezt viszont a glutathion reduktáz alakítja ismét GSH formába, a NADP rendszer (nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát) rendszeren keresztül. Sor kerülhet azonban arra is, hogy a GSSG-t a GSSG-transzferáz enzim kiválasztja, lehetővé teszi eltávolítását a szervezetből. A GSSG redukálásában közreműködhetnek kéntartalmú fehérjék is. Ilyen szerepet tölthet be például a hemoglobin thiol csoportja.

2. ábra

A ROS elleni védekezés mechanizmusának vázlata

A ROS elleni védekezés erősítése: az elméleti alapok, funkcionális élelmiszerek

A mai ember életvitele és szennyező anyagokban sajnálatosan bővelkedő környezete miatt kétségtelenül fokozott mértékben van kitéve mindazoknak a hatásoknak, amelyek eredményeként számolni kell a szervezetünkben kialakuló ROS hátrányos következményeivel, az elimináló mechanizmusok növekvő igénybevételével és ennek következtében kapacitásuk elégtelenségével. A közömbösítő rendszer támogatásának, hatékonysága emelésének egyszerű és eredményes módszere az étrend megfelelő összeállítása. A táplálék számos komponense, esszenciális vagy nem esszenciális, részt vehet ebben az antioxidatív védekezésben. Mivel az oxidáció – ahogyan ezt fentebb bemutattuk – számos idült betegséggel van összefüggésben, különleges figyelem fordítanak újabban a szövetek oxidatív potenciálja kedvező irányú étrendi befolyásolásának tanulmányozására, az elvi és gyakorlati vonatkozások tisztázására (Decker, 1997).

A betegségek megelőzése területén szerzett gyakorlati táplálkozási tapasztalatok alapján végzett tudományos kutatások mutattak rá arra, hogy a növényi eredetű élelmiszerekben számos olyan összetevő van, amely hatékonyan erősíti az emberi szervezet antioxidáns védekezési potenciálját. Ugyanakkor költséges klinikai vizsgálatokból kiderült az is, hogy naiv törekvés a kedvező egészségi hatás alapján valamiféle csodálatos gyógyszert, panaceát, a fémeket arannyá, ezüstté, a betegséget egészséggé változtató, az életet kívánság szerint meghosszabbító bölcsek kövét felfedezni. A kutatások reális főiránya az idült betegségek genetikai alapját moduláló étrendi tényezők, tápanyagok és non-nutritív komponensek tanulmányozása lehet (Lachance, 2001, Milner, 2000, Schneider, 2001, Whalqvist, 2001). A táplálékunkban rejtőző antioxidánsok főbb csoportjait tekinthetjük át a 2. táblázatban.

2. táblázat

Étrendi antioxidánsok

A tokoferolok, amelyek közül ebben a vonatkozásban az a-tokoferol emelkedik ki, képesek a mind a szuperoxid-, mind a lipidperoxil-gyököt redukálni, miközben oxidálódnak, TH —> T* átalakulás következik be. Az aszkorbinsav önmagában is antioxidáns, továbbá együttműködik a tokoferolokkal abban, hogy ezek ismét redukált formába kerüljenek, és újra aktívvá váljanak. A karotenoidok csoportjából legtöbbet a b -karotint és – újabban – a likopint tanulmányozták (Velmurugan et al., 2001, Arab, Steck, 2000). A flavonoidok, ezek a polifenol alapszerkezetű vegyületek változatos formában és nagyon sok növényben jelennek meg. A táblázatban csak az alcsoportok leggyakoribb képviselőik tekinthetők át, sőt az antocianidineknél, antociánoknál még ilyen példa sincs, mert minden növénynél – amelyben előfordulnak – más az elnevezés (amely rendszerint a növény rendszertani nevére utal), a változó kémiai szerkezetnek megfelelően. A nem flavonoid fenolok (pl. kávésav, klorogénsav) kisebb jelentőségűek (Halliwell, 1996, Nijveldt et al., 2001, Lugasi, 2000, Aherne et al. 2002). A táplálékban található sok más vegyületnek is van antioxidáns hatása, így pl. a folátnak is (Nakano et al. 2001).

A kutatások során arra is fény derült, hogy a tápláléknak nemcsak antioxidatív tulajdonságai jelentenek előnyt, hanem sok más olyan élettani hatás is megfigyelhető, amelyek túlmutatnak a tápanyagok közvetlen biológiai következményein, bizonyos funkciókat erősítenek, hatékonyabbá teszik a szervezet védekező rendszerének működését. Ebből jött létre a funkcionális élelmiszerek fogalma, és alakították ki ezek minősítési, eljárási szabályait, elsőként Japánban. A funkcionális élelmiszerek elnevezése Japánban „meghatározott egészségi hasznosságú élelmiszerek”. Ezek olyan feldolgozott élelmiszerek, amelyek tápláló jellegük mellett elősegítenek egyes testi funkciókat: erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek megelőzéséhez, mint pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, gyorsítják a betegségek utáni felépülést, javítják a fizikai állapotot, és lassítják az öregedést (Biró et al., 1997).

Az American Dietetic Association álláspontja szerint a funkcionális élelmiszer teljes élelmiszert jelent, amely lehet gazdagított, dúsított, vagy erősített, és amely előnyös az egészségre akkor, ha a változatos étrend részeként, hatékony mennyiségben fogyasztják (Position…, 1999).

Európában a European Commission Concerted Action on Functional Food Science (FUFOSE-Group) 1999-ben a következő definíciót ajánlotta: „Az élelmiszer akkor tekinthető funkcionálisnak, ha a megfelelő táplálkozásélettani hatásokon túlmenően, a szervezetben egy vagy több cél-funkcióra kimutatható pozitív hatása van úgy, hogy jobb egészségi állapot vagy kedvezőbb közérzet és/vagy a betegségek kockázatának csökkenés érhető el. Funkcionális élelmiszer kizárólag élelmiszer formájában kínálható, nem mint tabletta vagy kapszula. A szokásos táplálkozási magatartás integrális részét képezze, és hatását már a szokásos fogyasztási mennyiségnél fejtse ki” (Diplock et al., 1999, Katan, 1999).

Tulajdonképpen sok mindennapi élelmiszer tekinthető funkcionálisnak, hiszen tartalmaznak olyan komponenseket, amelyek megfelelnek az előbbi kritériumoknak. Döntő szempont az, hogy a funkcionális ingrediensek megtalálhatók legyenek a már addig is szokásosan fogyasztott élelmiszerekben, és ezek élettani hatását alapos, átfogó tudományos tanulmányokkal bizonyítsák. A funkcionális élelmiszerek csak az egészséges étrenddel és életvitellel összefüggésben értelmezhetők, nem egészségmegőrző vagy betegségmegelőző csodaszerek (Schenker, 1999).

Az antioxidánsok hatásmechanizmusának kutatása sok fontos részletet tisztázott. Egyebek között kiderült az, hogy a polifenol antioxidánsok gátolják az endothelin-1 (ET-1) szintézisét, amely igen hatékony érszűkítő peptid és kulcsfaktornak tűnik az érbetegségek kialakulásánál. A hatás bizonyos polifenoloknak a sejtekben működő foszforiláló tirozin-kinázok enzimcsaládjához való strukturális hasonlóság alapján jön létre, mivel ezek az enzimek szintén elnyomják az ET-1 szintézisét. Valószínűleg ezzel magyarázható a vörösborok mérsékelt fogyasztásának kedvező hatása a szívkoszorúér-szklerózisának kivédésében (Corder et al., 2001).

Ez a példa is alátámasztja azt, hogy az antioxidánsként számon tartott vegyületek nemcsak ezen az egy úton fejtik hatásukat, hanem sokféle más módon is. Ezt mutatja be a flavonoidok hipotetikus, de lényegében bizonyított élettani szerepéről a 3. ábra. A flavonoidok antioxidáns jellege megnyilvánul a rosszindulatú daganatok, az érrendszeri betegségek, a vérellátási zavar utáni károsodások megelőzésében. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni az antikancerogén hatásnál a sejtszaporodást, az érképződést csökkentő effektust (a daganatszövetnek a gyors fejlődés miatt bőséges vérellátásra van szüksége, ha az erek nem alakulnak ki, gátolt a daganat növekedése is), továbbá a feltételezhető vírusellenes aktivitást (ha a daganat vírus-etiológiájú). Az érbetegségeknél a vérrög kialakulásának gátlása, a vérszérum koleszterinszintjének csökkentése, az immunreakciók módosítása, az eikozanoidok képződésének mérséklése (a közreműködő enzimek gátlásával), a vas aktivitásának visszaszorítása kelátképzéssel, a nitrogénoxid gátlása képezik a kedvező tényezőket. Az utóbbiak jelentős része hozzájárul a gyulladások folyamatok és, ezen keresztül, az allergia enyhüléséhez (Nijveldt et al., 2001).

3. ábra

A flavonoidok hipotetikus élettani hatásai

A táplálék antioxidáns anyagainak azonosítása után kézenfekvőnek látszott annak a gondolatnak a megvalósítása, amely szerint ezeket a vegyületeket gyógyszer formájában, az étrendi dózisnál lényegesen nagyobb mennyiségben adva még erőteljesebb kedvező eredmények várhatók. Ezek a remények azonban nem váltak valóra, sőt egyre több kedvezőtlen tapasztalatra tettek szert. Ezek közé tartozik a Finnországban a kilencvenes évek elején közel 30 000 dohányzó férfinél tüdőrák megelőzése érdekében végzett vizsgálat, amelynek során a napi szükséglet többszörösét kitevő a -tokoferolt és b -karotint adtak kombinálva, illetve külön. A b -karotint tartalmazó tablettákat kapóknál – a várakozással ellentétben – 18%-kal gyakoribb volt a tüdőrák, sőt 11%-kal szívizom vérellátási zavara miatti ischaemiás szívbetegség is, mint az ezt nem szedőknél. A tokoferol az agyvérzések gyakoriságát növelte szignifikánsan. Egy másik, mintegy 18 000 személynél végzett megfigyelésnél a b -karotin és a retinol hasonló dózisú szedése a vizsgálat idő előtti befejezését követelte meg, mert 28%-kal emelkedett a tüdőrák, 26%-kal a cardiovascularis betegségek kockázata és 17%-kal az összes halálozás. Több tanulmánynál nem találtak értékelhető kedvező hatást, míg másoknál előnyös volt az antioxidánsok szedése a bekövetkező nem halálos szívinfarktusnál, de nem befolyásolta az összes cardiovascularis halálozást (Hennekens, 1998). A kutatások rámutattak arra is, hogy a szükségesnél jelentősen nagyobb mennyiségű aszkorbinsav prooxidánssá válik, sőt a lipid hidroperoxid dekompoziciójánál a DNS-t károsító, genotoxikus, mutagén anyagok keletkeznek (Lee et al., 2001). A témakör ilyen irányú feltárását folytatandónak ítélik.

Érdekes az a koncepció, amely arra utal, hogy az oxidatív stressz mellett létezik reduktív stressz is, amely kapcsolatban van több degeneratív betegséggel, és alapja egy hipoxiás állapot, a redukált NAD túlsúlya, egy reduktív sejtplazma (cytosol) környezet miatt. Számos anyag javítja ezt az állapotot, amelyeket paradox módon „antioxidáns”-nak neveznek, bár ezek oxidált formában léteznek. Újabban feltételezik, hogy pozitív N vagy S atommal és egy kötött metilcsoporttal rendelkező (elektrofil metilcsoport, elektron akceptor) biomolekulák reagálnak a redukált NAD molekulákkal, és így javítják a reduktív stresszes állapotot. Megjelentek olyan vélemények, amelyek szerint a reduktív stressz a fontosabb és felül kell vizsgálni az oxidatív stresszre vonatkozó eddigi álláspontokat (Ghyczy, Boros, 2001, Lipinski, 2002). Azonban akár az egyik, akár a másik oldalról közelítjük meg a kérdést, kétségtelen, hogy a probléma gyökere az oxidációs-redukciós folyamatok egyensúlyában (illetve ennek felborulásában) van.

A ROS elleni védekezés erősítése: az antioxidatív táplálkozás gyakorlata

Az előzőekből világosan kitűnik, hogy (1) a növény eredetű élelmiszerek, a zöldségek és a gyümölcsök tartalmaznak olyan, a szokásos fogyasztás mellett élettanilag hatékony mennyiségű vegyületeket, amelyek kedvezőek az egészség megtartásában, (2) ezeknek a fitokemikáliáknak jelentős részét kémiailag azonosították, biológiai effektusukat megvizsgálták, (3) funkcionálisan előnyös tulajdonságaikat nem farmakológiai dózisban adagolva, hanem az elfogyasztott élelmiszerrel felvéve képesek kifejteni. Az utóbbi kritérium azonban megengedi, hogy a növények nemesítésével, megfelelő fajta kiválasztásával, kíméletes feldolgozással, esetleg dúsítással a hatóanyagok eredeti szintjét növeljék, de mindenkor az élelmiszer sajátos jellegének megőrzésével.

A táplálkozási ajánlások ábrázolásának egyik általánosan elterjedt formája a piramis. Az egészséget szolgáló, a funkcionális élelmiszereknél szerzett kutatási tapasztalatokat magában foglaló ajánlást is ezen a módon a legegyszerűbb bemutatni (Lachance et al., 2001; 4. ábra). A piramis alapját, a legszélesebb részt, amely a legnagyobb mennyiségű fogyasztást jelképezi, a zöldségek és gyümölcsök, illetve a hüvelyesek, magvak diófélék töltik ki. Zöldségekből és gyümölcsökből együttesen napi ötszöri fogyasztás javasolt. Epidemiológiai felmérések szerint azoknál, akik kettőnél kevesebb porciót esznek meg, a korai halálozás kockázata 40-50%-kal nagyobb (Kant et al., 1993). Fölöttük helyezkednek el a gabonafélékből készült élelmiszerek, a kenyértől a rizsen át a tésztáig, ez már kisebb terület. A következő még szűkebb részt a tej és a tejtermékek, valamint a húsfélék, a baromfi, a hal és a tojás foglalja el. A csúcs kis háromszögében a takarékos fogyasztásra javasolt zsírok, olajok, édességek vannak.

4. ábra

Az "antioxidáns" táplálkozási piramis

Az ábrán jelzett „porció”-k (az angol nyelvű szakirodalomban „serving”) nem egy teljes étkezési adagot jelentenek, hanem annál kisebb mennyiséget. Nagyságukat a 3. táblázat mutatja be (Lagua, Claudio, 1996, Nutrition…, 2000). Az antioxidáns táplálkozási piramisnál megadott porciók tól-ig száma az életkori különbségekre utal. A 2-6 éves gyermekeknél, a fizikailag kevéssé aktív nőknél, egyes idős embereknél (napi energiaigény mintegy 6700 kJ) a legkisebb érték érvényes. A legnagyobb porciószámok a tizenéves fiúkra, aktív férfiakra (energiaigény kb. 9200 kJ) vonatkoznak, meg az idősebb gyermekek, tizenéves lányok, aktív nők, a legtöbb férfi számára (energiaigény cca. 11700 kJ) a kettő közötti érték a megfelelő. A porciók száma jelzés arra is, hogy napi táplálékot több, lehetőleg 5 részre elosztva célszerű elfogyasztani, de egy étkezésen belül természetesen egynél több porció is az asztalra kerülhet, pl. gabonaalapú élelmiszerekből, vagy zöldségből, gyümölcsből.

3. táblázat

A porció nagysága a táplálkozási piramisban

Zöldségfélék

3/4 csésze zöldséglé, 1/2 csésze összevágott nyers vagy párolt zöldség,

1 csésze nyers leveles zöldség, 1/2 csésze főtt bab, borsó, lencse

Gyümölcsök

1 közepes alma, banán, narancs, 3/4 csésze gyümölcslé, 1/2 csésze befőtt, kompót,

1/4 csésze szárított gyümölcs

Kenyerek, cereáliák, rizs, tészta

1/2 csésze főtt tészta, vagy rizs, 1/2 csésze főtt cereália, 28.3 g (1 oz.) étkezésre kész cereália,

1 szelet kenyér, 1/2 molnárka, péksütemény

Tej, joghurt, sajt

1 csésze tej, 1 csésze joghurt, 42 - 57 g (1 1/2 - 2 oz.) sajt

Hús, baromfi, hal, szárazbab, tojás, diófélék

57 - 85 g (2 - 3 oz.) kész sovány hús, baromfi, hal

28.3 g (1 oz.) sovány húsnak megfelel:

1/2 csésze főtt szárazbab, 1 tojás, 2 evőkanál mogyoróvaj, 1/8 csésze dió, 70 g szója-burger

Az a gondolat, hogy a táplálék funkcionálisan hozzájáruljon a betegségek megelőzéséhez, gyógyításához, korántsem új, hiszen ez a klasszikus ókori orvoslástól kezdve végigvonul az orvostudomány egész történetén, Hippokratésztől napjainkig, sőt megjelenik már a Bibliában is. A Paradicsomban az örök élet tiltott fájáról almát szakított le Éva: talán mitikus szimbóluma ez annak, hogy már az emberiség eszmélésének hajnalán sejthettek valamit, nyilván tapasztalatok alapján, a gyümölcsök és az egészség kapcsolatáról. A növényvilág megújulása évről évre, látszólagos pusztulása, majd újraéledése, a „hasonló hasonlót vonz” elve alapján ugyancsak a növényekre irányította a figyelmet, amelyet a magyar „fűben, fában orvosság” szólás szépen megfogalmaz. A tudományos alapok lefektetése azonban még csak most kezdődött el, mert a táplálkozás nem hiedelem vagy elképzelés, hanem objektív bizonyítékok kérdése (Fürst, 1994, Viell, 2001).

Az étrend tényleges összeállításához ad segítséget a 4. táblázat. Ebben tekinthetők át az antioxidáns anyagok legfontosabb forrásai, amelyek, természetesen, a funkcionális élelmiszerek széles körének csak ezt a szegmensét ölelik fel (Kunahowicz et al., 1998, Langseth, 1995, Nijveldt, 2001).

4. táblázat

Néhány étrendi antioxidáns jellemző forrásai

Vegyületcsoport	Vegyület	A forrásul szolgáló zöldség, gyümölcs
Karotinoidok	Béta-karotin	Sárgabarack, sárgadinnye, kivi, mangó, papaya; brokkoli, sárgarépa, tök, sütőtök, paraj, édes burgonya
	Likopin	Paradicsom; rózsaszínű grapefruit, görögdinnye
	Lutein	Kivi; brokkoli, paraj
	Zeaxantin	Kukorica, paraj, sütőtök
Flavonoidok	Flavonok: Apigenin, chrysin, kempferol, luteolin, myricetin, rutin, sibelin , quercetin	Alma és más gyümölcsök héja, bogyók, áfonya, szőlő; brokkoli, zeller, fejes saláta, olajbogyó, vöröshagyma, petrezselyem
	Flavononok: Fisetin, hesperetin, narigin, naringenin, taxifolin	Citrusfélék, ezek héja
	Katechinek: Katechin, epikatechin, epigallokatechin gallát	Vörösbor, tea
	Antocianinok: Cyanidin, delphinidin, malvidin, pelargonidin, peonidin, petunidin	Bogyós gyümölcsök, cseresznye, vörös szőlő, vörösbor, málna, földieper, tea, sötétszínű gyümölcshéj
Aszkorbinsav	-	Gyümölcsök, főleg citrusfélék, sárgadinnye; zöldségek, főleg paradicsom, káposztafélék, leveles zöldségek
Tokoferolok	-	Növényi olajok, búzacsíra

Az antioxidánsok kihasználása érdekében kritikus kérdés a ROS élettani következményeinek molekuláris biológiai szintű megismerése, a szöveti károsodások pontos mechanizmusának feltárása. A szabadgyökök és más oxidánsok az emberi anyagcsere normális termékei és csak akkor válnak ártalmassá, ha feleslegben termelődnek, viszont a szöveti károsodások maguk is ROS termeléshez vezethetnek, a fagociták inaktiválódása, vagy a sérült sejtekből kiszabaduló fémionok miatt. Ez tovább erősíti az ártalmat. Azonban az antioxidánsok gondos és ésszerű használatával, tehát az ilyen hatású vegyületeket tartalmazó funkcionális élelmiszerek, növények megfelelő gyakoriságú és mennyiségű étrendi beiktatásával lehetséges a ROS keletkezésének mérséklése és hátrányos következményeinek kivédése. Nem kétséges, hogy további széleskörű alap- és alkalmazott kutatások szükségesek az optimális ajánlások rögzítéséhez. A végső cél azonban világos: az ember egészségének megőrzése a táplálkozás segítségével.

Irodalom

Aherne, S. Aisling; O’Brien, Nora M.: Dietary flavonols: Chemistry, food content, and metabolism. Nutrition. 18. (2002) 75-81. p.

Arab, Lenore; Steck, Susan: Lycopene and cardiovascular disease. American Journal of Clinical Nutrition. 71. (2000) 1691S-1695S. p.

Arouma, Okezie I.: Free radicals, antioxidants and international nutrition. Asia Pacific Journal of Clinical Nutrition. 8. (1999) 53-63. p.

Biesalski, Hans Konrad; Grimm, Peter: Taschenatlas der Ernährung. Stuttgart, New York. 2002. Georg Thieme Verlag. 349 p.

Biró György; Dworschák Ernő; Zajkás Gábor: Élelmiszerek az egészségmegőrzésben. Budapest. 1997. Béres Rt. 113 p.

Corder, Roger; Douthwaite, Julie A.; Lees, Delphine M.; Khan, Noorafza Q.; Santos, Ana Carolina Viseu dos; Wood, Elizabeth G.; Carrier, Martin J.: Endothelin-1 synthesis reduced by red wine. Nature. 414. (2001) 863-864. p.

Decker, Eric. A.: Phenolics: Prooxidants or antioxidants? Nutrition Reviews. 55. (1997) 396-398. p.

Diplock, A. T.; Aggett, P. J.; Ashwell, M.; Bornet, F.; Fern, E. B., Roberfroid, M. B.: Scientific concepts of functional foods in Europe: Consensus document. British Journal of Nutrition. 81. (1999) S1-S27. p.

Fürst, Peter: Nahrung als Arznei – der Übergang vom Nährstoff zum Pharmakon. Ernährung/Nutrition. 18. (1994) 228-232. p.

Ghyczy Miklós, Boros Mihály: Electrophilic methyl groups present in the diet ameliorate pathological states induced by reductive and oxidative stress: a hypothesis. British Journal of Nutrition. 85. (2001) 409-414. p.

Halliwell, Barry: Antioxidants. In Ziegler, Ekhard E.; Filer, L. J. Jr. (szerk.) Present knowledge in nutrition. 7. kiad. Washington D.C. 1996. ILSI Press. 596-603. p.

Hennekens, Charles, H.: Antioxidant vitamins and cardiovascular disease: Current knowledge and future directions. Nutrition. 14. (1998) 50-51. p.

Kant, Ashima K.; Schatzkin, Arthur; Harris, Tamara B.; Ziegler, Regina G.; Block, Gladys: Dietary diversity and subsequent mortality in the First National Health and Nutrition Examination Survey Epidemiologic Follow-up Study. American Journal of Clinical Nutrition. 57. (1993) 434-440. p.

Katan, Martijn B: Functional foods. The Lancet. 354. (1999) 794. p.

Kunahowicz, Hanna; Nadolna, Irena; Przygoda, Beata; Iwanow, Krystyna: Foodcomposition tables. Warszawa. 1998. Instytut Żywności i Żywiena. 694 p.

Lachance, Paul A.; Nakat, Zeina; Jeong, Woo-Sik: Antioxidants: An integrative approach. Nutrition. 17. (2001) 835-838. p.

Lagua, Rosalinda T.; Claudio, Virginia S.: Nutrition and diet therapy reference dictionary. 4. kiadás. New York. 1996. Chapman & Hall. 491 p.

Langseth, Lillian: Oxidants, antioxidants, and disease prevention. Brussels. 1995. ILSI Europe. 24 p.

László Valéria; Falus András: Az öregedés sejttani és genetikai alapjai. Magyar Tudomány. XLVIII. (2002) 406-411. p.

Lee, Seon Hwa; Oe, Tomoyuki; Blair, Ian A.: Vitamin C-induced decomposition of lipid hydroperoxides to endogenous genotoxins. Science. 292. (2001) 2083-2086. p.

Lipinski, B.: Evidence in support of a concept of reductive stress. British Journal of Nutrition. 87. (2002) 93-94. p.

Lugasi Andrea: Az élelmiszer eredetű flavonoidok potenciális egészségvédő hatása. Orvosi Hetilap. 141. (2000) 1751-1760. p.

Milner, John A.: Functional foods: the US perspective. American Journal of Clinical Nutrition. 71. (2000) 1654S-1659S. p.

Nakano, Emi; Higgins, Joan A.; Powers, Hilary J.: Folate protects against oxidative modification of human LDL. British Journal of Nutrition. 86. (2001) 637-639. p.

Nijveldt, Robert, J.; Nood, Els van; Hoorn, Danny E. C. van; Boelens, Petra, G.; Norren, Klaske van; Leeuwen, Paul A. M. van: Flavonoids: a review of probable mechanism of action and potential applications. American Journal of Clinical Nutrition. 74. (2001) 418-425. p.

Nutrition and your health: Dietary Guidelines for Americans (5. kiadás). Home and Garden Bulletin. 2000. 232. 1-40. p.

Position of the American Dietetic Association: Functional foods. Journal of the American Dietetic Association. 99. (1999) 1278-1285. p.

Rehner, Gertrud; Daniel, Hannelore: Biochemie der Ernährung. Heidelberg, Berlin. 1999. Spektrum Akademischer Verlag. 551 p.

Schenker, Sarah: Functional foods ’99, claims and evidence. 20 key facts. British Nutrition Foundation News. 1999. 19. (Summer) Supplement.

Schneider, Ernst: Kräuter als Funktionelle Lebensmittel: Rechtliche Stellung – Sicherheit – Qualität. Deutsche Lebensmittel-Rundschau. 97. (2001) 300-305. p.

Taylor, Allen; Hobbs, Marisa: 2001: Assessment of nutritional influences on risk for cataract. Nutrition. 17. (2001) 845-857. p.

Velmurugan, B.; Bhuwaneswari, V.; Balasenthil, S.; Nagini, S.: Lycopene, an antioxidant carotenoid modulates glutathione-dependent hepatic biotransformation enzymes during experimental gastric carcinogenesis. Nutrition Research. 21. (2001) 1117-1124. p.

Viell, B.: Funktionelle Lebensmittel und Nahrungsergänzungsmittel. Wissentschaftliche Gesichtspunkte. Bundesgesundheitsblatt, Gesundheitsforschung, Gesundheitsschutz. 44. (2001) 193-204. p.

Wahlqvist, Mark L: Principles in the development of novel and functional foods. NAFAS Science. 4. (2001) 31-35. p.

Ökoélelmiszerek minősége

Ökoélelmiszerek minősége

---

Az ökológiai gazdálkodási szemlélet és az ebből származó termékek fogyasztása hazánkban is folyamatosan terjedőben van. A fogyasztók elsősorban egészségügyi okok, környezetvédelmi szempontok, a vegyszert használó konvencionális mezőgazdaságból, ill. termékekből adódó kockázati tényezők valamint az ízletesség miatt döntenek az ökotermékek fogyasztása mellett.

Az ökotermékek teljes szermaradvány-mentességét sokan megkérdőjelezik, hiszen a mezőgazdaság tevékenységéből adódóan nyitott rendszerben dolgozik, ezért minden negatív környezeti hatást nem lehet kizárni. Ugyanakkor az ökológiai gazdálkodás előírásainak megfelelően a termelés során közvetlenül nem kerülnek felhasználásra olyan kémiai szerek, amelyek maradványai a konvencionális termékekben szinte mindig kimutathatók. Azok a szermaradványok, amelyek konvencionális termékekben kockázati tényezők, az ökotermékekben kizártak. Ebből következően a cikkben elsődlegesen azzal a gyakran felvetődő kérdéssel foglalkozunk, hogy befolyásolja-e a növénytermesztés módja a növények értékes beltartalmi összetételét, ill. kimutatható-e különbség a konvencionális termelés és az ökotermelés termékeinek táplálkozás-élettanilag fontos beltartalmi összetevői között?

Beltartalmi értékek vizsgálata

Az elmúlt években nemzetközi viszonylatban számos olyan összehasonlító vizsgálat született, mely az ökológiai és konvencionális termesztésből származó termékek beltartalmi különbségeit igazolta. A vizsgálatok elindításának egyik oka az volt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezető intenzív termesztési mód alkalmazása maga után vonta a zöldségek és gyümölcsök tápanyag-minőségének megváltozását (Bergner, 1997; Mayer, 1997). Röviden összefoglaljuk ezen tanulmányok eredményeit és kiegészítjük olyan hazai vizsgálati eredményekkel, amelyeket az OÉTI-ben 2006-tól folyamatosan végzünk.

A táplálkozás-élettani szempontból fontos beltartalmi értékek vizsgálatánál több esetben is tapasztalható eltérés az ökológiai és a konvencionális termesztésű zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék valamint feldolgozott termékeik összetételében. Gabonafélék vizsgálatánál az ökológiai termesztésű minták 10-20%-kal kevesebb fehérjetartalommal, ugyanakkor kedvezőbb aminosav-összetétellel rendelkeztek, mint a konvencionális gabonák (Worthington, 2001; Tauscher et al., 2003; Affsa, 2003). A biobúzában kevesebb gliadin és sikértartalmat mértek, viszont a minták esszenciális aminosav indexe magasabb volt. Az ökológiai termesztésű hüvelyesek aminosav összetétele is a vizsgálatok szerint kedvezőbben alakult. Abban a terményben kedvezőbb a fehérje minősége, amelyikben kevesebb nyersfehérje mutatható ki. Az ökológiai gazdálkodás során a növények fejlődése optimális ideig tart, ezért az egyes tápanyagok beépülése is optimális, ebből következően kedvezőbb a tápanyagok minősége. A nitrogénműtrágya hatással van a növény szénhidrát szintézisére. A nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nitrogéntrágya nagyobb fehérjetermelést, s ezzel egyidejűleg csökkent szénhidrátszintézist eredményez. A megnövekedett műtrágyaadag csökkent glükóztartalmat von maga után a zöldségekben. Kiegyenlített nitrogén ellátás esetén a széntartalmú vegyületek, a keményítő és a cellulóz szintézise kerül előtérbe. Ezért az ökotermékek szárazanyag tartalma jobb, ezért kisebb a tárolási veszteség. A konvencionális gazdálkodásban a N-műtrágya a könnyebb felvehetőség miatt arányaiban növeli a fehérje és csökkenti a szénhidrát-tartalmat és gyengébb fehérjeminőséget eredményez.

Búzával, burgonyával és kukoricával végzett összehasonlító vizsgálatok során az ásványi anyagok esetében nagyobb magnézium-, mangán-, foszfor-, kálium- és szeléntartalom volt mérhető az ökológiai termesztésű mintákban, a konvencionális mintákhoz képest (Smith, 1993). Az összesítő eredmények az öt leggyakrabban vizsgált zöldségféle (burgonya, fejes saláta, fejes káposzta, sárgarépa, spenót) magnézium-, foszfor- és vastartalmában szignifikáns különbséget mutatott ki az ökotermékek javára. A hazai kereskedelmi forgalomban megvásárolható bio- és konvencionális gyümölcs- és zöldséglevek ásványi anyag tartalmának vizsgálata során mikroelem-tartalomban a biolevek nagyobb kálium- és foszforértékkel rendelkeztek, mint konvencionális megfelelőjük (Györéné et al., 2007). A kálium tartalmú műtrágya csökkenti a növények magnéziumtartalmát, mert a kálium felszívódása függ a magnéziumszinttől. A konvencionális termesztésben alkalmazott káliumműtrágyák könnyebben oldódnak és így a növény káliumtöbblethez jut. Az ökológiailag gondozott talajban, ahol a talajélet egészséges egyensúlya fennáll, a gyökérzónában szabályozott a kálium és magnézium mennyiségének felvétele.

A biotermékek nagyobb vastartalma a talaj mikrobiális aktivitásának köszönhető – a mikroroorganizmusok által termelt anyagok elősegítik a növény vasfelvételét. A magnézium-, foszfor- és vastartalomban fellelhető különbségek a két termesztési mód eltérő tápanyag-utánpótlási és talajélet fenntartási szokásaiból adódnak.

A vitaminok esetében számos vizsgálatot végeztek a különböző termesztési módból származó zöldség-, gyümölcs- és gabonaféléknél. A vizsgálatok leggyakrabban a ß-karotin , B1-, B2-, C- és E- vitaminokra terjedtek ki. A C-vitamin tartalomban több összehasonlító vizsgálat is egyértelmű különbséget fedezett fel. Worthington (2001) vizsgálatai szerint 27%-al meghaladja az ökológiailag termesztett zöldség-, gyümölcs- és gabonafélék C-vitamin tartalma a konvencionális termesztésből származókét. A fejes saláta, spenót, burgonya, fejes káposzta ökológiai termesztésű változatai 17-, 52-, 22- és 43%-kal nagyobb mennyiségben tartalmaztak C-vitamint, mint a konvencionális termékek. Ökológiai termesztés mellett 30%-kal több C-vitamin volt kimutatható fejes káposztában, valamint a paradicsom és az alma is szignifikánsan több C-vitamin tartalmat mutatott, mint a konvencionális minták (Clark, 2002; Velimirov-Müller, 2003).

A fitovegyületek védenek

Ökológiai gazdálkodásban a limitált nitrogénfelvétel miatt a növényben végbemenő elsődleges metabolikus út a szénhidrátok és a kapcsolódó metabolitok, így a C-vitamin szintézise (= alacsonyabb fehérje %). A szintetikus növényvédőszerek hiányában a növények fokozottabb stressznek vannak kitéve (gyomok, kártevők, betegségek), ezért a növény növeli azon anyagok szintézisét, melyek a saját sejtek védelmét képesek biztosítani, amely szintén megnövekedett C-vitamint szintézist eredményez. A fitovegyületek (másodlagos növényi anyagok) fő feladata a növényi sejtben a negatív külső környezeti (biológiai, kémiai) hatások kivédése, ezért az emberi szervezetben is fontos védelmi funkciót tölthetnek be. Brandt és Mølgaard (2001) szerint az ökotermesztésű zöldségfélék mintegy 10-50%-kal is több fitovegyületet tartalmazhatnak, mint a konvencionális termesztésűek.

Az összehasonlító vizsgálatokban nagyobb volt a bioburgonya, bioalma, bio olivaolaj polifenoltartalma, a bioparadicsom fenolsav- és flavonoidtartalma, a bioalma flavonoid-, a bioszőlő resveratrol-, a biokörte és a bioőszibarack összpolifenol-tartalma. Az ökotermények esetében tapasztalt nagyobb fitovegyület-tartalom is több okra vezethető vissza. A szintetikus növényvédő szerek hiányában fellépő fokozott stressz hatására a növény több fitovegyületet termel saját sejtjei védelmére (Daniel et al. 1999). Az ökológiai gazdálkodásban mivel a növényvédő szerek használata korlátozott, elsősorban rezisztens fajtákat termesztenek, amelyek általában nagyobb fitovegyület tartalommal rendelkeznek (Sanford et al. 1992).

A konvencionális termesztésnél jelentős mennyiségben alkalmazott nitrogénműtrágya nagyobb nitrogénfelvételt eredményez, ez a nitrogén elsősorban nem a fitovegyületek szintézisére fordítódik (hanem pl.a magasabb fehérjetartalomra) és a szintetizált fitovegyületek száma, változatossága is kisebb lesz a konvencionális termékekben (Daniel et al., 1999).

Az OÉTI-ben zajló kutatásunkban bio és konvencionális fekete ribizke, piros ribizke, málna és szeder összes polifenol tartalmát és in vitro antioxidáns tulajdonságait (hidrogén-donor aktivitás, redukáló-képesség) határoztuk meg. A bio piros ribiszke- és szederminták nagyobb összpolifenol tartalommal, a bio szeder és -piros ribiszke minták erősebb hidrogén-donor aktivitással, a bio fekete és piros ribiszkeminták nagyobb redukálóképességgel rendelkeztek, mint a konvencionális bogyós termékek (Györéné et al., 2008).

Bár vannak információk arra vonatkozóan, hogy az egyes zöldségekben, gyümölcsökben az adott beltaralmi összetevőkből mekkora mennyiség van, az hogy elfogyasztásuk után miként szívódnak fel, milyen hatásmechanizmusokat indítanak el az emberi szervezetben, mindebből nem tudhatjuk.

Az elmúlt években több olyan vizsgálatot is közöltek, melyben a bio- és a konvencionális gyümölcsök bioaktív összetevőinek hatását vizsgálták különböző sejtvonalakon. A svéd Olsson (2006) és munkatársai öt földieper fajta kivonatának sejtproliferációra (sejtburjánzásra) gyakorolt hatását vizsgálták humán vastagbél tumor (HT29) és emlő adenocarcinoma (MCF-7) sejtvonalakon, lehetséges összefüggést keresve az eperkivonatok antioxidáns tartalmával. Ezen túlmenően az ökológiai és konvencionális termesztésből származó eprek antioxidáns tartalmát, és kivonataik tumorsejt-proliferációra gyakorolt hatását is összevetették. Az aszkorbinsav/dehidroaszkorbinsav arány szignifikánsan nagyobb volt az ökológiai termesztésű eprekben. Az eperkivonatok dózisfüggő módon gátolták a sejtburjánzást mindkét tumor sejtvonalon. Az öko eperkivonatok mindkét sejttípus esetében az alkalmazott legnagyobb koncentrációban nagyobb antiproliferatív aktivitással rendelkeztek, mint a konvencionális kivonatok, jelezve ezzel, hogy a biominták nagyobb mennyiségben tartalmaznak antikarcinogén tulajdonságú másodlagos növényi anyagokat.

A Tarozzi (2005) vezette olasz kutatócsoport bio és integrált termesztésű vérnarancs fitonutriens-tartalmát (fenolok, antocianinok és aszkorbinsav), totál antioxidáns kapacitását, valamint in vitro antioxidáns hatását vizsgálta patkány szívizomsejteken és differenciálódott Caco-2 sejtvonalon. Az eredmények alapján a bionarancsok szignifikánsan nagyobb összpolifenol-, összantocianin- és aszkorbinsav-tartalommal rendelkeztek, mint a velük összehasonlított integrált termesztésű minták. Ezen kívül a bionarancs-extraktumok nagyobb antioxidáns aktivitást mutattak, mint a nem bionarancs-kivonatok. Mindkét sejtkultúrán statisztikailag nagyobb antioxidáns aktivitás volt tapasztalható a bionarancsok esetében.

A bio és konvencionális élelmiszerek humán élettani hatásának megítéléséhez az eltérő termesztésű alapanyagokból összeállított étrend fogyasztása során bekövetkező változások vizsgálata a legalkalmasabb. Ilyen típusú humán táplálkozási vizsgálatok 15 éve folynak világszerte, mégis meglehetősen kevés a hosszú távú, reprezentatív összehasonlító vizsgálat.

A szennyezőanyag-mentesség

Az ökotermékek vásárlóinak többsége a szennyezőanyag-mentességet tartja az ökoélelmiszerek legfontosabb értékmérőjének. Az Atlantai Emory Egyetem, a Washingtoni Egyetem és a Nemzeti Környezet-egészségügyi Centrum kutatóinak gyermekek növényvédőszer-maradvány bevitelét vizsgáló kutatása két szerves foszforsav-észter, a malathion és a klorpirifosz vizeletből kimutatható metabolitjait vizsgálta. A vizsgálatban 23 általános iskoláskorú gyermek vett részt. A 15 napos vizsgálati periódus első és harmadik szakaszában a gyermekek konvencionális ételeket fogyasztottak, a közbeeső napokban viszont ökológiai gazdálkodásból származó, ellenőrzötten vegyszermentes, elsősorban növényi alapú élelmiszereket. A vizeletből kimutatható malathion bomlástermék medián értéke az ökoétrend megkezdésétől számítva hirtelen 1,5 µg/L-ről a kimutatási határ alá csökkent. Miután azonban a gyermekek ismét visszatértek a konvencionális étrend fogyasztására, újra megemelkedett a koncentráció 1,6 µg/L-re. A klorpirifosz bomlástermékének vizeletből kimutatható értékei hasonló tendenciát követtek az előbbivel.

Ökológiai gazdálkodásban – amellett, hogy környezetbarát termesztési stratégiájának köszönhetően nem szennyezzük a környezetet – a termesztett kultúrnövények tápanyagösszetétele is kedvezőbben alakul. Az ökotermékek kedvezőbb arányban és mennyiségben tartalmazhatnak értékes beltartalmi összetevőket, fogyasztásuk segíti az egészség megőrzését.

dr. Varga Adrienne
Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet
Györéné Kis Gyöngyi
Szent István Egyetem
Környezettudományi Doktori Iskola
dr. habil. Lugasi Andrea
Országos Élelmezés- és
Táplálkozástudományi Intézet

AZ ANTIOXIDÁNS HATÁSÚ ANYAGOK JELENTŐSÉGE

AZ ANTIOXIDÁNS HATÁSÚ ANYAGOK JELENTŐSÉGE
Szerző: Lugasi Andrea

A szabad gyökös reakciók és a szervezetben végbemenő oxidatív stresszfolyamatok már hosszabb ideje az érdeklődés középpontjában vannak. A szakemberek külön figyelmet szentelnek a természetes eredetű antioxidánsoknak, főleg az ilyen hatású vitaminoknak, amelyek képesek megelőzni az oxidatív károsodásokkal összefüggő bizonyos betegségek kialakulását, tehát általános egészségvédő hatásuk van.

Mindannyiunk számára jól ismert, hogy fény és oxigén nélkül nem alakulhatott volna ki az élet Földünkön. Ez a két elem valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor a mérgező hatásuk sem elhanyagolható. Egyrészt a levegő oxigénje megfelelő körülmények között oxidálja a biomolekulákat, s ezzel változásokat idéz elő a szerkezetükben, másrészt a földfelszínre érkező fény 4%-a az elektromágneses sugárzás ultraibolya tartományába tartozik, s olyan energiamennyiséget hordoz, amely elegendő a kovalens kötések felszakításához, következésképp a biomolekulák károsításához. (8)

A szabad gyökös reakciók jelentősége
A szabad gyökök olyan molekulák vagy molekularészletek, amelyek párosítatlan elektront tartalmaznak a legkülső elektronhéjukon. Mivel az elektronok párképzésre hajlamosak, a magányos elektront tartalmazó molekulák nagy intenzitással keresnek más molekulákat, amelyektől elektronokat szerezhetnek. Így a szabad gyököknek nagy a reakciókészségük, könnyen és gyorsan kémiai reakcióba lépnek más vegyületekkel. Ilyen gyökök az élő szervezetben is keletkeznek élettani körülmények között is.

Szerepük és feladatuk pontosan körülhatárolható, s elbontásukra, semlegesítésükre többszintű védelmi mechanizmust hozott létre a természet. A külső környezetben is keletkeznek szabad gyökök, például a molekuláris oxigénből redukcióval vagy gerjesztéssel, más molekulákból ultraibolya vagy radioaktív sugárzás, hő és különböző vegyi anyagok hatására. Bizonyos gyógyszerek, vegyszerek, altatószerek, ipari oldószerek és a dohányfüst szintén szabadgyök-forrásnak tekinthetők. A környezetünkben levő szabad gyökök, amelyeket élelmiszerekkel elfogyasztunk, belélegzünk vagy a bőrön át jutnak a testünkbe, befolyásolják szervezetünk biokémiai folyamatait. A szervezet védekezési rendszerének tűrőképessége elég nagy, ezért sokáig képes megakadályozni, hogy a szabad gyökök káros folyamatokat indítsanak el. Az ellenőrzése alól kiszabaduló szabad gyökös reakciók azonban valamennyi biomolekulában károsodásokat idéznek elő, ezért különböző betegségek (szívés érrendszeri, valamint daganatos elváltozások) kialakulását segítik elő. (3, 4)

A szabad gyökök először a lipideket alkotó zsírsavmolekulákat támadják meg, mert a bennük levő kettős kötések nagyon érzékenyek az oxidációra. Ez a gyökös mechanizmusú láncreakció a lipidperoxidáció. A láncreakciók sajátosságaiból következően már néhány szabad gyök is rendkívüli károsodásokat idézhet elő. Az iniciációs folyamatot, vagyis a lipidperoxidáció első lépését valamilyen külső vagy belső hatás (UV-fény, élettani enzimreakció, fémek okozta katalízis) indítja meg. A második lépcső, a propagáció, az előbbinél sokkal intenzívebb folyamatokat foglal magában, ugyanis a szabad gyökök (szuperoxid, hidroxil, hidroperoxid) a telítetlen zsírsavak kettős kötéseivel lépnek reakcióba, s ennek eredményeként újabb szabad gyökök (lipid-hidroperoxidok) keletkeznek. A folyamat a terminációval, vagyis nem gyök jellegű termékek (például aldehidek) képződésével zárul. (3)

A szabad gyökök az élelmiszereket alkotó molekulák szerkezetét is képesek megváltoztatni. Az élelmiszerekben zajló legismertebb oxidációs folyamat az avasodás, amely illat-, színés ízelváltozással jár. A különböző kémiai reakciók során olyan termékek keletkeznek, amelyek egymagukban is károsak lehetnek a szervezetre. Ilyenek például az aldehidek és a ketonok, amelyek a kellemetlen ízért szintén felelőssé tehetők. Az oxidáció azonban nemcsak a zsírsavak szerkezetét változtatja meg, hanem más molekulákat (például vitaminokat és fehérjeépítő aminosavakat) is károsít, ezért az élelmiszer tápértéke számottevően csökkenhet.

Antioxidáns általi védelem
Az élő szervezetnek az oxidációval szembeni legfőbb védekezési mechanizmusa az oxigén alacsony szöveti nyomása (29 Hgmm). Ezenkívül mind a növényi, mind az állati szervezetnek hatékony antioxidánsok állnak rendelkezésére a nemkívánatos oxidáció megakadályozására. (3) Általános megfogalmazás szerint az antioxidáns olyan molekula, amely az oxidálandó szubsztráthoz képest kis koncentrációban van jelen, és szignifikánsan lassítja vagy teljesen meggátolja annak oxidációját.

Az antioxidáns hatásának erőssége az úgynevezett indukciós idővel jellemezhető. Minél hatékonyabb egy antioxidáns, annál hosszabb az indukciós periódus, vagyis annál később következik be a szubsztrát oxidációja. (5) Az antioxidánsok hatásmechanizmusuk szerint elsővagy másodrendűek lehetnek. Az elsőrendű, más néven láncmegszakító antioxidánsok olyan vegyületek, amelyek semlegesíteni képesek a lipid szabad gyököket, elsősorban azáltal, hogy hidrogén átadásával megszüntetik a gyökállapotukat, s kevésbé reaktív vegyületeket hoznak létre. Ezek a viszonylag stabil vegyületek már nem vesznek részt a lipidperoxidációban, ezért a láncreakció megszakad. Az elsőrendű antioxidánsok (főleg fenolos szerkezetű molekulák, tokoferolok, galluszsav és származékai, flavonoidok és egyéb komponensek) az indukciós periódusban hatnak, jelenlétükben az oxidáció később kezdődik el. (5)

A másodrendű vagy preventív antioxidánsok például azáltal gátolják az iniciációt, hogy a lipidmolekulák helyett önmaguk oxidálódnak, vagy a reakciók során keletkező átmeneti és végtermékeket alakítják át például redukcióval nem toxikus formává. A másodrendű antioxidánsok a tiszta lipidrendszerben általában nem igazán aktívak, de egyéb mikrokomponensek jelenlétében hatásosak: növelik az elsőrendű antioxidánsok hatásosságát, vagy gátolják a prooxidáns hatású vegyületek működését. A természetes antioxidánsoknak ebbe a csoportjába tartoznak a foszfolipidek, amelyek az elsőrendű antioxidánsokkal szinergizálnak, valamint a citromsav, amely komplexbe köti a prooxidáns hatású átmeneti fémionokat, amelyek már igen kis mennyiségben is képesek katalizálni a lipidperoxidációt. Az antioxidánsokra tehát az jellemző, hogy a többségük többféle hatásmechanizmus révén képes gátolni az oxidációt, és sok esetben egymással szinergizálva hatnak. (5)

E-vitamin:	növényi olajok, olajos magvakból származó, hidegen sajtolt olajok, búzacsíra, zöldségek, gyümölcsök, marhahús, baromfi, hal.
C-vitamin:	gyümölcsök (citrusfélék, szamóca, csipkebogyó), zöldségek (leveles zöldségek), paradicsom, savanyított káposztafélék.
Karotenoidok:	béta-karotin: sárga-narancssárga zöldségek és gyümölcsök, sötétzöld zöldségek, alfa-karotin: sárgarépa, likopin: paradicsom, lutein, zeaxantin: sötétzöld levélzöldségek, béta-kriptoxantin: citrusfélék.
A-vitamin:	csirke-, marha-, sertésés libamáj, májkészítmények, zsíros sajtok, tojássárgája, tejszín.

1. táblázat: az antioxidáns vitaminok forrásai

A szabad gyökös reakciókkal szembeni antioxidáns védelmi mechanizmus enzimes és nem enzimes elemekből áll, amelyeknek egy része (vitaminok, flavonoidok) csak a növényekben szintetizálódik, s ezekhez az állati és az emberi szervezet csak a táplálékkal jut hozzá, míg másokat elsősorban enzimeket, szőlőcukrot és húgysavat az állatok és az ember szervezete is képes előállítani. Az enzimes antioxidáns védelmi rendszer legismertebb tagja a kataláz, a glutation-peroxidáz és a szuperoxiddizmutáz, amelyek a különböző szabad gyökök hatástalanítását végzik. De fontosak azok a molekulák is, amelyek a mérgező anyagokat eltávolítják, ilyenek például a glutation-S-transzferázok és a kinonreduktáz, valamint a biomolekulák szerkezetében bekövetkezett károsodásokat helyrehozó úgynevezett javító enzimek. A kis molekulájú antioxidánsok közé tartozik a vitaminok közül a C-, az E- és az A-vitamin, valamint az utóbbi provitaminja, a bétakarotin. Ezeket a vitaminokat az élelmiszerek szolgáltatják. A vitaminokon kívül antioxidáns hatásúak egyebek között a flavonoidok, a fenolsavak és származékaik, az izoflavonoidok, a fitinsav, néhány kéntartalmú aminosav, a redukált glutation, a szelén, bizonyos körülmények között a szőlőcukor, a húgysav, a bilirubin, az ubikinon (Q-10) és a liponsav. (4, 10) Közülük néhányat a növényi élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak, ezért a zöldségés gyümölcsfélék rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárul a szervezet prooxidáns/antioxidáns egyensúlyának fenntartásához. Az 1. táblázatban néhány étrendi vitaminforrás, a 2. táblázatban pedig egyéb antioxidáns hatású vegyületeket számottevő mennyiségben tartalmazó élelmiszerek találhatók.

Növény	Komponens
szójabab	izoflavonok, fenolsavak
zöld és fekete tea	polifenolok, katechinek
kávé	fenolsavak
vörösbor	fenolsavak, flavonoidok, rezveratrol
rozmaring, zsálya	rozmaringsav, egyéb polifenolok
citrusfélék	biflavonok, kalkonok, naringenin
hagyma	kvercetin, kaempferol
olívaolaj	polifenolok
zöldségek	kvercetin, kaempferol, apigenin
bogyós gyümölcsök	miricetin

2. táblázat: nem tápanyag jellegű étrendi antioxidánsok forrásai

C-vitamin (aszkorbinsav)
Vízoldékony vitaminként elsősorban elsőrendű antioxidánsként hat, megóvja a sejthártyákat (membránokat) és a lipideket a szabad gyökök károsító hatásától. Számos szabad gyök befogására képes, például semlegesíti a szuperoxid-, a hidroperoxid-, a lipid-hidroperoxid-, a szulfenil-, a hidroxil-, az NO és az NO2-gyököket, valamint a szinglett oxigént. A C-vitamin szinergista kölcsönhatásban van az E-vitaminnal, s regenerálja a tokoferilgyököt. Képes meggátolni a ferrovas kiáramlását a hemből, s megakadályozza a hemoglobinnak és a mioglobinnak a hidrogénperoxid általi károsodását. Gátolja a dohányfüstben levő iniciáló anyagok hatását. Kis koncentrációban, átmeneti fémionok jelenlétében prooxidáns, mert redukálja a változó vegyértékű fémionokat, elősegítve a lipidperoxidáció fémkatalízisét, nagy koncentrációban azonban megfelelő számú fémkötőhely jelenlétében antioxidáns. (1)

Tokoferolok
A tokoferolok a legfontosabb lipidfázisú antioxidánsok. A különféle tokoferol-izomerekre, valamint a szerkezetileg analóg trienolvegyületekre jellemző, hogy a molekulájukban levő fitiloldallánc lipidoldékony, míg a kromángyűrű vízben oldódik, tehát fázishatárokon elhelyezkedve mindkét közegben antioxidáns hatásra képesek. A tokoferol hidrogéndonor tulajdonsága révén elsőrendű oxidánsként is számba jön, de inkább jellemző rá, hogy a propagálási reakciók során a lipidperoxidokat közömbösíti, ezért inkább másodrendű antioxidáns, ezenkívül szinglettoxigén és szuperoxidgyök befogó tulajdonsága is van. Egy tokoferolmolekula ezer lipidmolekulát képes megvédeni az oxidációtól. A C-vitamin mellett a cisztein és a redukált glutation is képes regenerálni a tokoferilgyököt. (9)

Karotinoidok
Legtöbbször a béta-karotinnal van dolgunk, főleg provitamin hatása és gyakorisága miatt. A növényekben azonban nagy számban fordulnak elő egyéb karotinoidok is (például likopin, fukoxantin, kantaxantin, alfa-karotin), amelyek szintén antioxidáns hatásúak. A karotinoidoknak elsősorban az elsőrendű antioxidáns hatása érvényesül, amely főleg a triplett gerjesztett állapot, a szinglett oxigén, valamint a peroxidgyökök közömbösítésében nyilvánul meg. A molekulák telítetlen zsírsavtartalmuk miatt alternatív utat nyithatnak a lipidperoxidációnak. A karotinoidok a sejthártyákba beépülve védik azokat az oxidatív károsodástól. A béta-karotin különleges tulajdonsága a közismert atherogen kockázati tényező LDL-lel (kis sűrűségű lipoproteiddel) szembeni erős affinitása. Nagyon érdekes, hogy a bétakarotin antioxidáns hatása nagyban függ az oxigénnyomástól. Élettani körülmények között 15-20 torr oxigénnyomáson antioxidánsként, míg külső légnyomáson (760 torr) prooxidánsként reagál. (6) Az antioxidáns vitaminok hatásai emberi vizsgálatokban Számos epidemiológiai és intervenciós vizsgálatban tanulmányozták az antioxidáns vitaminok hatását a táplálkozással összefüggő betegségek, elsősorban a szívés érrendszeri bajoknak, valamint a daganatok gyakoriságának, illetve a miattuk bekövetkező halálozásnak az alakulására. E megfigyelések lényege a következőkben foglalható össze. (2) Az antioxidáns vitaminok közül a C-vitamin csupán a hiányállapot esetén atherogen hatású, bizonyos daganatfajták ellen azonban véd, s antioxidáns szerepe főleg a karotin és tokoferol regenerálásában van. A napi szükségleten (60 mg) felüli fogyasztása felesleges. Az E-vitamin a szívés érrendszeri betegségek megelőzésében játszik elsődleges szerepet, ezenkívül kifejezett szívvédő (kardioprotektív) hatása van. A daganatok kivédésében nem meghatározó a jelentősége. Mellékhatása miatt nem indokolt, hogy az egészséges ember a napi szükségletnél (12 mg-nál) több alfa-tokoferolt fogyasszon. A karotinoidoknak a napi szükségletnek megfelelő (6 mg béta-karotin) felvétele nagyon hasznos mind a szívés érrendszeri, mind a daganatos betegségek megelőzésében. Intervenciós célra szánt, nagyobb adagú alkalmazása a szakirodalmi adatok alapján megfontolandó. Az antioxidáns vitaminok együttes adása hatásosabb, mint külön-külön való fogyasztásuk. Az élő szervezetben ugyanis az antioxidánsok, köztük a vitaminok, egységes, egymásra épülő rendszert alkotnak. Ez a rendszer legjobban a természetes (gyümölcs, zöldség, gyógynövények) formában való fogyasztáskor érvényesül. A nagy adagú antioxidáns könnyen prooxidáns hatásúvá válhat. Az egyéb étrendi eredetű, antioxidáns hatású vegyületek hatásmechanizmusáról, valamint a velük kapcsolatos epidemiológiai megfigyelések eredményeiről máskor számolunk be.

Irodalom
1.Brown, L. A. S., Jones, D. P.: The biology of ascorbic acid. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 117-156., 1996.
2.Dworschák E., Lugasi A., Blázovics A.: Antioxidáns vitaminok egészségvédő hatása az újabb emberi megfigyelések tükrében. Fitoterápia, 4., 3-6., 1999.
3.Fehér J., Vereckei, A.: Szabadgyökreakciók jelentősége az orvostudományban. Biogal Gyógyszergyár-Biotéka, Debrecen, 1985.
4.Frei, B.: Natural antioxidants in human health and disease. Academic Press, San Diego, 1994.
5.Gordon, M. H.: In: Encyclopaedia of food science, technology and nutrition. (Szerk.: Macrae, R., Robinson, R. K., Sadler, M. J.) Academic Press, London, 212-216., 1993.
6.Handelman, G. J.: Carotenoids as scavenger of active oxygen species. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 25-314., 1996.
7.Landwick, S. V., Diplock, A. T., Packer, L.: Efficiacy of vitamin E in human health and disease. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 63-90., 1996.
8.Larson, R. A.: Antioxidants in higher plants. Phytochemistry, 27., 969-978., 1988.
9.Niki, E.: a-tocopherol. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 3-27., 1996.
10.Shahidi, F.: Natural antioxidants. Chemistry, health effects, and application. AOCS Press, Champaign, IL, 1997.

Lugasi Andrea mérnök
FJOKK Országos Élelmezésés Táplálkozástudományi Intézete

H7O Hibiron ital 100ml

MEGRENDELEM!

Miért jó ha több a Hidrogén a szervezetünkben?

Az oxigénnel lassan elégünk, mégis szükséges.
A hidrogén új tiszta energia, amely lassítja az öregedést!

A magas elektronaktivitás, a redukáló hatást fokozza.
A szabadgyökök megkötésének ez a legújabb és legeredményesebb természetes módszere. A redukáló folyamatok a szervezetben, az életműködések által kiváltott oxidatív stressz miatt kialakult károsodások gátlására is alkalmasak.

Amikor a Hidrogén egy szabadgyökkel találkozik az élő szervezetben, képes annak semlegesítésére.
Ezáltal a szabadgyök azonnal elveszíti sejtkárosító hatását.

A kutatások eredményeként sikerült nagy mennyiségű aktív Hidrogént oldani a sűrű molekulaszeparált gyümölcskoncentátumba, így a Hidrogén jól tárolható és a szervezetbe jutva a legkisebb méretű antioxidánsként hatékonyan tudja kifejteni szabadgyökmegkötő hatását.
Erős redukciós képessége van, amely mérhető: ORP -400 mV. Az ORP érték egy oldat oxidációs és redukciós képességét jelző szám.

Minél alacsonyabb az ORP érték, annál redukálóbb az oldat.
Mivel az anyagcsere sejten belül zajlik, így az ott keletkező szabadgyökök is sikeresen megköthetők, mivel a sejtmembránon való átjutás nem okoz nehézséget az apró Hidrogénnek.


A Flavin kiváló élettani hatású gyümölcsök kivonata. Gazdag polifenolokban, flavonoidokban és növényi antioxidánsokban, melyek gyökbefogó hatásuk révén a szabadgyökök romboló hatását képesek semlegesíteni.

HIBISZKUSZ
Latin neve Hibiscus rosa-sinensis Ázsia trópusi részeiről származik. Belsőleg alkalmazva jó köptető és köhögéscsillapító hatású. Torokgyulladásra is gyakran alkalmazzák.

A hibiszkuszból készült népi orvosságokat (gyógytea, gargalizáló, vagy borogatószer) régóta ismerik világszerte.

Elsősorban meghűléseket kísérő torokgyulladások, illetve köhögés ellen ajánlották.
Ugyanakkor gyakori alkotórészei voltak a különböző sebtapaszoknak is.
Tartalmaz: C-vitamint nagy mennyiségben, flavonoidokat, valamint kis mennyiségű illóolajat is.

Hatása: frissítő, élénkítő hatású, jelentős C-vitamin-forrás, jó köptető, köhögéscsillapító, torokgyulladásra kiválóan alkalmazható, jótékonyan hat az emésztésre.

KAKUKKFŰ
A kakukkfű latin neve Thymus vulgaris L. Az ajakosvirágúak családjába tartozik. Az egész növény erősen aromás illatú. Őshazája a Földközi-tenger térsége, ott már 4000 éve használatos gyógy- és fűszernövény. I. e. 2000-ből származó ékírásos szövegek tudósítanak arról, hogy a suméroknál, a mai Irak területén kakukkfüvet is termesztettek. Az illóolaj mellett, ami a kakukkfű fő hatóanyaga, cser- és keserűanyagokat is tartalmaz.

A kakukkfűolaj fő komponensei: a timol és a karvakról. Erősen fertőtlenítő, baktériumölő, emellett szélhajtó, görcsoldó hatású ezért gyomor- és bélpanaszok esetén, bűzös széklet ürítésénél, bélgázoknál is alkalmazzák.
A kakukkfüvet jó eredménnyel alkalmazzák köhögés és hörghurut esetén, asztmánál és szilikózisnál és különösen az olyan száraz, görcsös köhögéseknél, mint a szamárköhögés. Elősegíti a nyákoldást és köptető hatással bír.

A kakukkfű fűszerként is nagyon egészséges. A zsírosabb sültek, a liba- és kacsasült a kakukkfűvel ízletesebbekké és könnyebben emészthetőkké válnak.


VAS
A vas fémes tulajdonságú kémiai elem, vegyjele Fe, ami a latin ferrum szóból ered.
A földkéreg 4,8% vasat tartalmaz.
Az átlagos felnőtt szervezete 2,5-5 g vasat tartalmaz, ennek legnagyobb részét a vér oxigénszállító molekulájához, a hemoglobinhoz kötve. Másik része a különböző szállítófehérjékhez kötődik.
A vas legfontosabb feladata az oxigén és a szén-dioxid szállítása, ezt különböző kémiai reakciókon keresztül valósítja meg.

A vas az alábbi életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen: oxigén- és széndioxid szállítás, hemoglobin szintézis, enzimek működése, szállító- és raktárfehérjék képződése.
Vas hiányában csökken a hemoglobintermelés, a vér nem lesz képes elegendő oxigént szállítani, ezért az izmok munkavégző képessége csökken. Látható tünetként a vashiányos ember sápadt, fáradékony és szellemi képességei is csökkennek. Nem látható tünetként a meddőség lehet a vashiány következménye.
A vas hasznosulását a szervezetben a már jelenlévő vas szabályozza. A vas felszívódásához elengedhetetlen a C-vitamin jelenléte.

Hívja az egészség hívószámát!
06 30 6874347 és rendelje vissza egészségét nálam!

MEGSZÜLETETT H7O, az ANTIOXIDÁNS bomba!

MEGSZÜLETETT H7O!

Az ANTIOXIDÁNS bomba!

A hidrogén új tiszta energia, amely lassítja az öregedést!
A hidrogénnel dúsított különlegesen magas antioxidáns hatású tartalommal rendelkező folyadék forradalmi újdonság az étrendkiegészítők palettáján.
A magas hidrogénaktivitás, a redukáló hatást növeli.
Ez a szabadgyökök megkötésének egyik legújabb és legeredményesebb módszere. A redukció, a szervezet működése során az oxidatív stressz hatására bekövetkező károsodások gátlására is alkalmas biokémiai folyamat.
Abban a pillanatban amikor a Hidrogén egy szabadgyökkel találkozik az élő szervezetben, reakcióba lép és semlegesíti.
Így a szabadgyök azonnal elveszíti kártékony sejtkárosító hatását.
A kutatások révén sikerült nagy mennyiségű aktív Hidrogént oldani a sűrű molekulaszeparált gyümölcskoncentátumba, így a Hidrogén jól tárolható és a szervezetbe jutva a legkisebb méretű antioxidánsként hatékonyan tudja kifejteni szabadgyökmegkötő hatását. Erős redukciós képessége van, amely mérhető: ORP -400 mV.
Az ORP érték egy oldat oxidációs és redukciós képességét jelző szám. Minél alacsonyabb az ORP érték, annál redukálóbb az oldat.
Mivel az anyagcsere sejten belül zajlik, így az ott keletkező szabadgyökök is sikeresen megköthetőek, mert a sejtmembrán nem okoz akadályt az apró Hidrogénnek.
A flavonoidokról:

Antioxidáns hatás

A flavonoid típusú vegyületek szerkezetüknek köszönhetően jelentős gyökbefogó és antioxidáns hatással rendelkeznek. Rendszeres fogyasztásuk csökkenti a környezeti hatások által a szervezetbe kerülő, valamint az ott keletkezett oxidatív szabadgyökök romboló hatását, védve ezzel a sejteket, illetve biztosítva azok zavartalan működését.

Csökkentik az érelmeszesedést

Az érelmeszesedés a szervezetben bárhol kialakulhat a verőerek falán, tipikusan a szívkoszorúereken, a végtagokban és az agyi erekben jelentkezik. Számos tudományos közlemény támasztja alá, hogy a flavonoidok rendszeres szedés esetén antioxidáns és érfalstabilizáló hatásuk révén lassítják, gátolják a meszesedés kialakulását.

Szív- és érrendszer védelme

A flavonoidok kiemelkedően pozitív hatást gyakorolnak a szív- és érrendszerre azáltal, hogy csökkentik a hajszálerek törékenységét, növelve ezzel az érfalak rugalmasságát. Csökkentik a koleszterinszintet és a vérrögképződést, ezáltal védőhatást fejtenek ki trombózis ellen.

Allergiaellenes hatás

Az allergia az immunrendszer egy túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről. A flavonoidok egyéb kedvező élettani hatásai mellett allergiaellenes hatással is rendelkeznek.

Legyél részese A BOLDOG PILLANATNAK
MEGRENDELÉS ITT!

Az egészség hívószáma: 06 30 6874347